Audió mérések: alapelvek, módszerek (és tévhitek)

2025.05.09.

Audió mérések, hifi, hangtechnika (szabad a választás) világában nem könnyű eligazodni. Sajnos ez a terület meglehetősen kaotikusnak, szedett-vedettnek tűnik, nehéz átlátni az összefüggéseket, kapcsolódási pontokat, valamint a méréstechnika elméleti hátterét. A következő cikk megkísérli összefoglalni a legfontosabb alapelveket, bár csak "vázlatosan", a mélység boncolgatása nélkül.

Mindjárt az elején egy kis kitérő. Általában a mérések "objektivitása" az első, ami mérésekkel kapcsolatban először felmerül. Az objektivitás nagyon fontos, azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele egy működő elméletnek vagy egy helyes mérésnek, kísérleteknek. Objektív tesztelés is lehet félrevezető, értelmetlen dolgokat is lehet objektív módszerekkel mérni...

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy túlságosan a méréstechnikára összpontosítanak. Tapasztalataim alapján a méréseket nem a mérések felől érdemes megközelíteni, hanem a hallás és jelfeldolgozás felől. A "hogyan kell mérni X-et" nem egy elsődleges kérdés, hanem egy másodlagos kérdés.

"Hallható különbség" még nem jelent semmit...

"Hallható a különbség", azonban ez a megállapítás, még ha elfogadható is, önmagában nem jelent túl sokat. Zenei tesztekkel (szubjektív teszt, objektív vakteszt) talán egyik legnagyobb buktatója, hogy legfeljebb a hangzásról tudunk ítéletet mondani, ugyanakkor a technológiával kapcsolatban egyértelmű következtetést levonni nem tudunk. Hatásmechanizmus felderítésére a zenei tesztek mérések nélkül, önmagukban alkalmatlanok.

Vakteszt/ABX teszt csak egyetlen problémára jelent megoldást!

Nagyon sokan elfelejtik, hogy a vakteszt csak egyetlen problémára jelent megoldást: kiküszöböli az elvárásainkból, esetleges előítéleteinkből fakadó önbecsapás lehetőségét. ABX tesztelés azonban nem garantálja a hibátlan tesztfolyamatot, az eredmények lehetnek félrevezetőek, ha pedig az eredmények elfogadhatóak, a korreláció nem jelent feltétlenül oksági kapcsolatot. Tesztek kizárólagos alkalmazása tévhitek mellett felületes tudáshoz vezethet.

Zenével történő tesztelésnek csak akkor van értelme, ha már megfelelő ismerettel rendelkezünk a tesztelendő rendszerrel. (Orvostudományban, számítástechnikában a tesztelést mindig a végső fázisban alkalmazzák. Processzort nem terveznek csupán Benchmark tesztek alapján, vagy gyógyszereket csak kettős vakteszt eredmények alapján.)

Szerencsére tudásunk nem tesztekből származik, hanem mérésre és modellezésre épülő kísérletekből.

Ami igazán félrevitte az audiofil hobbit, az a tesztelés folyamatának megfordítása. Az audiofilek többsége úgy tekint a tesztelésre, mint ami helyettesítheti a megértés folyamatát. A megértést megkerülve tündérmesék váltották fel az igazi magyarázatokat.
Továbbá a célközönséget könnyű elhallgattatni olyan marketinges látszatérvekkel, mint például "nem hallod a különbséget, mert nincs megfelelő felbontású rendszered". A kirekesztéstől való félelem és az "oszd meg és uralkodj" elv továbbra is jó stratégia az emberek irányítására és kordában tartására. Majd miután rengeteg pénz és idő veszett kárba, a kognitív disszonancia átveszi az irányítást és bezárja az emberi elmét: "Könnyebb becsapni az embereket, mint meggyőzni őket arról, hogy becsapták őket". (Mark Twainnek tulajdonított híres idézet a kognitív disszonancia és a csalások frappáns összekapcsolása.)

Kulcs a mérésekhez

Egy komponens hangminőségét objektív módszerekkel úgy lehet meghatározni, ha megmérjük a jel változását (tulajdonságát), miközben áthalad a komponensen, majd összehasonlítjuk a változást egy határértékkel. Értelemszerűen a jelnek azokat a jellemzőit mérjük, amelyek hatással vannak a hangminőségre.

Mérés és hallás közötti korreláció alapkövetelmény, hiszen az az audió mérés, ami nincs összefüggésben azzal amit hallunk, nem túl hasznos. Sajnos néhány népszerű, villamos méréstechnikából közvetlenül adoptált mérés kapcsolata az érzékeléssel kifogásolható (pl. SNR, SINAD). Azonban a hallás ismerete sokat segíthet még a kevésbé pontos mérések értelmezésében is.

A hangminőség objektív értékeléséhez háromszintű elemzés (modell) szükséges:

mérendő rendszer modellje (átviteli hibák modellezése),
hallásmodell (hogyan hallunk, mit hallunk),
hangforrások, hangszerek által keltett hangfrekvenciás jelek jellemzői (pl. harmonikusok, időbeli jellemzők, egyharmad oktáv hangnyomás szintek).

Helyes, érzékeléssel és a rendszer működésével összefüggő méréseket csak a fentiek figyelembevételével lehet felépíteni.

Érzeti akusztika speciális teszthangokkal vizsgálja az emberi hallást, hallásmodelleket alkot és különféle küszöbértékeket határoz meg.

Minden, ami hallható

Az abszolút hallásküszöb (ATH) és a hangelfedés jelensége (auditory masking) határozza meg a hallható hangok tartományát. Az előző megállapítás bármilyen hangra igaz kivétel nélkül: nemlineáris torzításra, zajra, rezonanciákra, időbeli jelenségekre.

A hangelfedés azt jelenti, hogy egy (hangos) hang közelében a hallásküszöb megemelkedik (hangelfedésnek nincs jelentősége halk hangoknál). A hallásküszöbnél kisebb intenzitású jelek nem hallhatók.

A hangelfedés általában a harmadik harmonikusig jelentős. Egy oktávval a maszkoló jel felett (második harmonikus) az éppen érzékelhető hang intenzitása csupán 40 decibellel alacsonyabb a maszkoló jel intenzitásánál. Harmadik harmonikusnál a különbség 60 decibel.

A jel „tisztasága” lényegtelen

Nem a jel „tisztasága” számít... Egy audió rendszerben az elsődleges cél a jel megőrzése és olyan módon történő továbbítása, hogy a felhalmozódott hibák ne legyenek hallhatók, vagy elég alacsonyak ahhoz, hogy ne befolyásolják a hangminőséget.

Magának a jelnek az alakja is lényegtelen (négyszögjel-válasz, impulzusválasz). Hangminőséget nem lehet pusztán hullámforma alapján megítélni.

Az audió paraméterek, hangminőség

Egy komponens hangminőségét a frekvenciaátvitel, nemlineáris torzítási görbék és a zaj (jel-zaj viszony, dinamikatartomány kifejezéséhez szükséges) határozza meg. Az időtartománybeli mérések (fázisátvitel, ún. csoportkésés) másodlagosak, mivel DAC-ok és erősítők csoportkésési átvitele nagyon messze van a hallható küszöbértéktől, a hagyományos többutas hangsugárzók megfelelnek a csoportkésési kritériumoknak (megjegyzés: a csoportkésés a helyes mérés, a fázis nem praktikus). Időtartománybeli méréseknek szobaakusztikában van nagyobb szerepe, bár ezek a mérések jelentősen eltérnek a fázis / csoportkésés mérésektől.

Érdemes elolvasni Ethan Winer "Audiophoolery" cikkét.

Határértékek és „worst-case” határértékek

Az éppen érzékelhető torzítás, zaj vagy szintkülönbség a hangjel harmonikus és időbeli tulajdonságainak függvénye. Mindig találhatunk egy olyan jelet olyan alacsony határértékkel, amelyet „legrosszabb esetként” lehet azonosítani. Ezeknek a speciális eseteknek azonosítása és elemzése fontos.

Például nemlineáris torzítást tiszta hangokkal és kettős hangokkal lehet a legjobban hallani. Az érzékelés jóval nehezebb összetett, időben változó jelekkel és impulzusokkal. Ezzel szemben az idővel kapcsolatos hibák jobban hallhatók impulzusokban vagy impulzussorozatokban. (Néhány mérőjel „worst-case”-nek számít.)

Transzparencia illetve a transzparens rendszer definíciója (nyilván nem vizuális...) szorosan kapcsolódik a „worst-case” fogalmához. Például nemlinearitást vizsgálva transzparencia akkor érhető el, ha a torzítás nem hallható „worst-case” típusú tesztjeleknél. Az egyetlen kivétel a frekvenciaátvitel, ahol a „worst-case” (éppen érzékelhető szintkülönbség tiszta hanggal) túl szigorú kritérium.

Lejátszó, formátum és felvétel minősége

Audiofilek hajlamosak összekeverni ezeket a fogalmakat, különösen a formátum minőségét a (tényleges) felvétel minőségével. Ez számos, főleg formátumokhoz kapcsolódó tévhithez vezet: az analóg jobb, mint a digitális, FLAC jobb, mint a streaming, hogy csak néhányat említsek.

Horváth Csaba

Kapcsolódó cikkek:
Egy szippantás a jóból (zenei válogatás)
SINAD / THD+N mérése, határértékei
Hangszóró direktivitás modellezése
Alsó kategóriás hifi fejhallgatók a múltból: mit kezdjünk velük?