Köszöntelek az oldalon!



Az oldal hangtechnikai-akusztikai témájú írásaim gyűjteménye. A hangtechnika (és az akusztika) egy egzakt terület, ugyanakkor az ezoterikus 'gondolkodásmód' a mai napig tartja magát, ami általában az alapvető ismeretek és a megfelelő módszerek ismeretének hiányával magyarázható. A hallás tökéletlensége és az emberek hiszékenysége szinte kínálja magát a könnyű pénzszerzési lehetőségre.

Amikor elkezdtem akusztikával és hangdobozokkal foglalkozni, az érdeklődésem elsősorban a tranzienshű, lineáris fázisú hangsugárzók felé irányult. Többutas hangsugárzókban a hangszórók eltolt síkja (akusztikai középpontja), a hangszórók és a hangváltó fázismenete az impulzusválaszt eltorzítja. Kérdés persze az, hogy ez a torzulás hallható-e. Kísérleteztem szélessávú hangszórókkal, majd hangváltókat teszteltem zeneszerkesztőben (Reaper + crossover VST plugin) fejhallgatón és szélessávú hangszórókon, valamint a szakirodalom kutatás se maradhatott el (legfontosabb a témában: Group delay distortions in electroacoustical systems, Blauert & Laws). Konklúzió: a hangszórók eltolt akusztikai középpontja, a hangszórók fázismenete és akár egy harmadrendű hangváltó által okozott fáziskésés az impulzusválaszban nem hallható. Hallásunk a fázismenetre csak alacsonyabb frekvenciatartományban, 200 Hz alatt válik érzékennyé.

A hangváltós tesztek mellett folyamatosan kísérleteztem fáziskúpos hangszórókkal : régi H2000 hangszórókat áldoztam fel erre a célra (HC10-HA13). Kíváncsi voltam, hogy mennyit javít a diszperzión egy fáziskúp. Hát, nem sokat... Fázisjavító kúpnak csak kis átmérőjű (5-8cm) és viszonylag nagy lengőcsévéjű szélessávú hangszóróknál van értelme, mélyközép hangszóróknál inkább csak dísz. (Számomra rejtély, hogy miért hívják fáziskúpnak, mert nem javít a fázismeneten, főleg nem egy 3 kHz-en váltott mélyközépnél.)

Attól, hogy egy megoldás nem hétköznapi, nem terjedt el az átlag hifi hangdobozokban, még nem lesz jó. Hangdobozokról bővebben itt.

További gondolatok:

Amikor az evolúció során kialakult a hallás, egy fontos részlet kimaradt: az érzékeny műszerhez nem járt pontos és analitikus memória. A bizonytalan hallási memória a meghallgatási tesztek számára valódi átok. Az emberi elme képek összehasonlítására lett huzalozva, nem pedig zenei részletekre. Az egyik lehetséges kiút ebből a fül anatómiájának és a hallás mechanizmusának jobb megértése. A másik kiutat az érzetakusztikai tesztek, kísérletek, modellek jelentik.

Az 'audiofil' jelzőt lehet pozitív és lehet negatív értelemben is használni. A szó eredeti jelentése: egy olyan személy, aki számára a hangminőség fontosabb, mint az átlagos zenehallgatónak. Ugyanakkor (mivel a szónak nincs pontos definíciója) felhasználható hamis marketing célokra és hamis ideológiák népszerűsítésére.

Ha valakinek az egyetlen eszköze a 'meghallgatási teszt', akkor az nagyon kevés. A zenei meghallgatási teszt nagyjából olyan, mintha méterrúddal próbálnánk lemérni a Föld és a Hold közötti távolságot... Esélytelen. Kis különbségeknél a leggyakoribb hiba az önbecsapás (placebo jelenség) illetve az ún. fals pozitív eredmény. Fals pozitív eredményt akkor kapunk, amikor a különbséget nem a tesztelt eszköz vagy tulajdonság okozza közvetlenül, hanem egy fel nem derített 'rejtélyes' paraméter, ismeretlen háttérváltozó.

A mikrofonos mérés és az emberi hallás közötti különbség régóta ismert és a 70-es évek óta mérések formájában is rendelkezésre áll (HRTF mérések). Ez a különbség kulcsfontosságú a teremakusztikai jelenségek értelmezésénél. Például az emberi hallás irányítottsága miatt bizonyos szögből érkező elsődleges reflexiók hatását 500 Hz felett nem lehet mikrofonos mérés alapján EQ-val korrigálni.

Ha az angol nyelvű Wikipédiát veszem alapul, akkor 10 perc Wikipédia olvasás többet ér, mint két óra Youtube videó nézése.

Szemezgetések az elmúlt tíz év hazai könnyűzenei alkotásaiból (2010-2019) ➡
Szemezgetések az elmúlt tíz év külföldi könnyűzenei alkotásaiból (2010-2019) ➡

Horváth Csaba


Vissza a főoldalra