High-Resolution Audio: valóban a zene új dimenziója?



2020.04.04.

Nemsokára a cikknek egy új változata lesz elérhető. A célom egy olyan anyag összeállítása, ami később referenciaként is használható. Ez csak előzetes...

A High-Resolution Audio az audió ipar talán egyik legnagyobb átverése. Miután a bakelittel és az analóg hangzással kapcsolatos viták (valójában 'álviták', félreértések) már szépen elcsendesedtek, erre jön a HRA. Persze a CD formátummal (16 bit/44,1 kHz) kapcsolatos összes probléma kitalált álprobléma.

Néha egy felvétel Hi-Res és CD formátumú változata között észlelhető egy kis különbség. Íme a magyarázat:

A mérés nélküli zenei tesztek (akár ABX) tehát könnyen fals pozitív eredményhez vezethetnek.

Hangfelvételek készítésnél fontos, hogy a hanganyagot olyan formátumban tárolják, amivel veszteségmentesen lehet dolgozni, ezért a stúdiókban nagyobb felbontást és mintavételezést alkalmaznak. Ez lejátszáshoz túlzás. Persze ott is van egy limit, ami fölé nem érdemes menni: az általános 24 bit/96 kHz 'stúdióminőség' bőven elég, sőt a 96 kHz még túlzás is egy kicsit, és 56 kHz is elég lenne. A 96 kHz rengeteg tartalékkal rendelkezik.

A stúdiófelvételek nagy részének a tényleges felbontása nem éri el a 16 bitet (!), és a legnagyobb dinamikájú felvételek is csak 12 decibellel haladják meg a zajformálás nélküli CD dinamikát. Zajformálással azonban 16 bitre simán ráférnek még ezek a felvételek is, tehát nem kell lemondani a dinamikáról.

A High-Resolution Audio-nak létezik egy hivatalos specifikációja (DEG, CEA & The Recording Academy, 2014), miszerint bármilyen formátum, ami 'jobb' mint a CD nagy felbontásúnak számít. Tehát a 16 bit /48 kHz és a 20 bit/44.1 kHz elvileg már 'Hi-Res'... Túl sok értelme a specifikációnak nincs, mivel senki sem ezt érti a nagy felbontású zenén, hanem a 24 bit / 96 kHz-et vagy a még nagyobb formátumokat...

A High-Resolution Audio-val nem az a legnagyobb probléma, hogy létezik, hanem az hogy, teljesen irracionális érvekre épül. Lejátszásra a 24 bit / 96 kHz egyértelműen irracionális választás. Talán az egyedüli racionálisnak tekinthető Hi-Res formátum a 20 bit / 48 kHz. A 20 bit is túlzás, de még határesetként elfogadható. Ha nem lennének zajformálási technikák, akkor a 16 bit helyett 18 bitre lenne szükség, a 20 bit tehát bőven elég.

Horváth Csaba




Vissza a főoldalra